Megyei napilap informatikai melléklete közölt nemrég egy cikket arról, hogy milyen a korszerű weblap, s mire is érdemes figyelniük a vállalkozóknak, ha szeretnének hatékonyan megjelenni az interneten. Csak nehogy valaki megfogadja a megkérdezett szakember jó tanácsait! Ennyi elavult gondolatot, a saját piacát ostobák gyülekezetének néző hozzáállást nem vártam volna sem informatikus cég munkatársától, sem egy szakrovat újságírójától.
Az elmúlt néhány héten fiktív ismeretségek tucatjait kötöttem a legismertebb közösségi portálon. Gondolkodás nélkül mondtam igent a megkeresésekre, így ismerőse lettem számos pizzériának, városnak, szőkéket, barnákat, állatbarátokat, zsiráfnyakúakat tömörítő kluboknak, vízszerelők és reklámügynökségek baráti körének, bárkinek. Ha ránézek az ismerőseim listájára, úgy érzem magam, mint egy elkésett farsangi bálon, ahol azok érezhetik kisebbségben magukat, akik nem bújtak mindent alaposan eltakaró jelmezbe. (tovább…)
Sok vállalkozó felismeri, hogy egy-egy ünnep milyen jó alkalom a vevőkkel folytatott párbeszédre. Egy rövid üdvözlet emlékezteti őket, hogy itt vagyok, nem vesztem el, s lehet, hogy nem hallottál rólam egy éven át, de azért gyere jövőre is és költsed nálam a pénzed! Ebben a gondolkodásban semmi kivetni való nincs, csak legalább jól csinálnák!
Az utóbbi időben egyre elterjedtebb a céges kommunikációban is a karácsonyi üdvözletek küldése. Az internet mindent elbír, s míg az emailek után nem kell fizetni, addig senki számára nem okoz gondot, hogy egy rövid üdvözlettel tegye szebbé ügyfelei számára is a karácsonyt. Persze ne legyenek kétségeink: ez is egy marketingeszköz, aminek végső célja az lenne, hogy több üzletet hozzon. Csak igen rosszul alkalmazzák.
Egy kis ünnepi gesztustól azt nem nagyon várhatjuk el, hogy több ügyfelet szerezzünk vele – bár a cégek egy része nem csak meglévő ügyfeleit tünteti ki a jókívánságokkal, de fizetett hirdetéseket is felad gyakorlatilag nulla tartalommal. Vajon ez csak egy gesztus a reklámújság felé? „Elég pénzt költöttem itt év közben, most feladok egy olyan hirdetést is, ami nekem biztosan nem hoz egy fillért se, de a lap jól jár velem!” Gesztus az ügyfelek felé? „Elég pénzt kerestem rajtatok év közben, tessék, most lehet látni, hogyan pazarlom el!”
Egy hirdetésnek akkor van értelme, ha célja is van, márpedig a stilizált karácsonyfát és a cég nevét tartalmazó karácsonyi sajtóhirdetésekben elég nehéz ezt a célt felfedezni. Talán még a vevői hűség mélyítésével lehetne érvelni – de biztos, hogy pont erre a formaszövegre emlékszik vissza majd a vevőm egy hónap múlva?
Nyugodtan értékelhetjük nulla pontra az előre gyártott karácsonyi üdvözlőlapok használatát is. Csak Ön itt nem hirdetési felületre költi a pénzét, hanem a papírkereskedőkkel és a postával jótékonykodik. Az előrenyomott szöveggel s a cégvezetők aláírásával érkező, kellemes karácsonyt és eredményekben gazdag új évet kívánó kártyák akár olcsók, akár drágák, alig tudják elkerülni a szemétkosarat. Miért is őrizném őket akár egy hétig is, ha pontosan tudom, hogy annyi személyesség van bennük, mint a reggel kézbesített újságban? Az is a nevemre érkezik!
Ha egy cég tényleg vevői hűségét szeretné növelni a karácsonyi üdvözlőlapokkal, ha a cégvezető őszintén kíván boldog ünnepet minden ügyfelének – hiszen nekik köszönheti az év során elért eredményeit –, tisztelje is meg őket azzal, hogy legalább saját szavait használja! Képzelje el, hogy ott ül a vevő Önnel szemben, s el kell neki mondania mindazt, amit levélben írna le. Tényleg nem jut más az eszébe, mint hogy „kellemes ünnepeket?”
Csak aztán vigyázat, a kölcsönvett kreativitás néha furcsaságokat is szülhet.
Feliratkozott olvasója vagyok elég sok üzleti blognak, marketinggel, tanácsadással foglalkozó oldalnak. Az egyik hírlevélben pár napja kaptam egy megható történetet. A szerző – mint írja – a repülőtéren hallotta nemrég egy anya és lánya búcsújának szavait. A párbeszédet az tette drámaivá, hogy később kiderült, az anya gyógyíthatatlan beteg, s az utolsó szavakkal valóban egy életre szóló útravalót akart adni felnőtt lányának.
Aztán néhány nap múlva egy másik hírlevélben kaptam egy megható történetet. A szerző – mint írja – a repülőtéren hallotta nemrég egy anya és lánya búcsújának szavait…. Azóta egy harmadik helyről is megérkezett már a személyes átéléssel fűszerezett, megható karácsonyi történet. Köszönöm, nem kérem többször.
A jó kereskedőről mondják, hogy még a havat is el tudja adni az eszkimóknak. Észre kéne már vennünk: az eszkimók mi vagyunk, s évek óta nagy tételben vásároljuk az orrunk előtt olvadozó havat.
Az üdítőital-forgalmazó szakma évről-évre kiadja a maga kis megrovó sajtóközleményeit, hogy lám-lám, a magyarok a (civilizált) nyugati népekkel ellentétben még mindig nem isznak elég ásványvizet. A közlemények persze nem oda lyukadnak ki, hogy milyen jó lenne, ha a sok vegyi anyagból pancsolt, igazából folttisztítónak is beillő szénsavas ital helyett kéne az egészségesebb vizet választanunk! Á, nem: az egészségünkért aggódó multik azt vennék jó néven, ha a csapvizet cserélnénk palackozottra.
Magyarország területének legnagyobb részén jó ízű és egészséges a csapból folyó víz. Kivételek persze mindig akadnak, néhány nagyváros lakója most joggal háborodhat fel az általánosításon, s azt is tudom, hogy sok kis faluban okoz komoly gondokat a nem megfelelő ivóvíz. De az ország nagy része azért nem panaszkodhat.
Miért is kéne akkor palackozott vizet innunk?
A legnagyobb blöfföt az egyik – amúgy barna színű, szénsavas édes italáról ismert amerikai cég – követte el még a kilencvenes évek közepén. Előbb ásványvízként forgalmazott termékükről kiderült, hogy valójában palackozott csapvizet tartalmaz némi kis szénsavval kiegészítve, kicsit megszűrve. Azt hiszem, lett is némi büntetés belőle, persze addigra a bírság összegénél jóval nagyobb tétel fogyott a polcokról. Mostanában nem találkoztam az italukkal, amikor utoljára láttam, már nem ásványvíz, hanem dúsított ivóvíz volt a jelzése.
Miért is hoztam ezt most fel?
Először jó kis médiahacknak véltem egy hirdetést, ami mostanában kering a neten. Még most is fogom a fejem tőle, de ha nem átverés, akkor a gyártója biztosan nagyot kaszál vele, mint minden úttörő őrültséggel.
Oxigént árul palackozva!
Ráadásul illatosított kivitelben, méregdrágán.
Marketingből ötös.
Jó, tudom, a nagyvárosok szmogos levegője, a környezetszennyezés, meg minden részben még indokolhatóvá teszi ezt a blődlit is. De – mekkora húzás! – nem a környezetszennyezéssel operálnak, nem a Föld védelme érdekében igyekeznek ránk (Rád!) sózni egy újabb termékcsaládot. Valószínűleg a termék bevezetése előtti kőkemény piackutatás bebizonyította, hogy a földvédő értelmiségiek dőlnének be légkésőbb ekkora blöffnek. Nem, a palackos oxigén marketingjének egyik fő érve, hogy kell ez a plusz energia a szervezetnek, hiszen légkörünk is csak 20-21 százaléknyi oxigént tartalmaz, ellenben ez a termék 89 százalékot! (A maradék nitrogén meg egyéb anyag – egy kis illat, miegymás. Ja, el ne felejtsem: hegyi menta, narancs, borsos menta és trópusi szellő illatban kapható.) A célcsoport talán a trendi fiatalok köre, talán a divatot bármi áron követőké, vagy egyszerűen az ostobáké?
u.i. Terméknevet nem írok, nem csinálok ingyenreklámot nekik. A megfelelő kulcsszavak beírásával már első lapon hozza a google a weboldalukat. Mondom, hamar divat lesz belőle.
Tényleg, van még pár tippje ilyen termékre? Ossza meg velünk egy kommentben!
Ha egy kisvállalkozó olyan ajánlatot tesz le az asztalra, mely a legkisebb mértékben sem szolgálja ügyfelei érdekét, belebukik. Na jó, legjobb esetben is kinevetik, pénzét pedig soha nem fogja viszontlátni. Ellenben a multi hülyeségének a fél világ tapsol…
Bármilyen ostobaságot le lehet nyeletni az emberekkel, ha eleget döngölik. Ez a multik szinte egyetlen reklámstratégiája, e mögé az elv mögé építenek hangzatos áltudományt a nagyvállalati marketingből. Itt csak kisebb mértékben számít a kreativitás, s még az sem lényeg, hogy az ajánlat megfeleljen azoknak, akiknek szánják. Nem baj, ha ostobaságot hirdetünk, ha elégszer hallják, úgyis elhiszik – ez a fő elv. (tovább…)
Reklámszövegírásban sok minden megengedett. Régóta tudjuk, hogy ha Ön egy hirdetést hatásosan akar megírni, akkor finoman is szólva kreatívan kell kezelnie a nyelvi kérdéseket is. A cél ugyanis nem az, hogy szép és maradandó szöveget alkosson, hanem az, hogy minden egyes leírt szó hatásos legyen. Önnek arra kell rávennie olvasóját, hogy menjen be egy üzletbe, regisztrálja magáét egy weblapon, vagy hívjon fel egy telefonszámot. Cselekvésre akar rávenni másokat, s ehhez mindössze néhány tucat szót használhat, mert a hirdetés keretein belül nincs többre helye. Ezeket a szavakat tehát igen jól kell összeválogatni. (tovább…)
Remek kis szórólap került a napokban a kezembe. Egyik oldala turkálót hirdet, a másik tévészervizt ugyanazon cím alatt. Egy vállalkozó úgy döntött, megpróbál több lábon állni. Ez dicséretes dolog, de jobb lett volna, ha megpróbálja nem összekeverni a két lábat. De nagy volt a kibérelt üzlethelyiség és nagy volt a csábítás is: míg a feleség majd a heti bálabontással foglalkozik, addig apus a szomszédban szereli a tévéket.
Az üzlet(ek) marketingje nagyjából úgy néz ki, hogy a turkáló kirakatára kiakasztottak két ruhát, meg kiírták valami papírra, hogy “nyitva”. És várják a vevőt, de a vevő nagyon nem jön. Az üzlet már két hete nyitva, de a vevő nagyon nem jön.
Vállalkozónk már a bezárást fontolgatja. Millió oka van rá. Nem megy manapság ez az üzlet, az embereknek nincs pénzük, rossz helyen vagyok, a szomszédban ott a konkurencia… ezernyi ok önmagam felmentésére.
A baj csak az, hogy nem egy ilyen vállalkozó dolgozik ebben az országban. Kifigurázhatnánk százakat, ezreket, akik minimális piacfelmérés, vállalkozói ismeret nélkül kezdenek saját üzletükbe. Vajon mire számítanak? Majd csak lesz valahogy? Ha végleg tönkremegyek, majd megsegít az állam?
Tulajdonképpen elképesztő pazarlása ez az erőforrásoknak. Pazarlás, hogy emberek olyan üzletek megvalósításába fektetik erejüket, melyek életképességét egyetlen módszerrel sem próbálták meg előre felmérni. Sokan eleve értelmetlennek tartják az efféle tevékenységet. Felmérni, kutatgatni, elemezgetni? Inkább dolgozni kéne, az majd meghozza az eredményt!
Sajnos tudatlanság ellen nincs csodaszer. Segíteni azon lehet, aki hajlandó tanulni, befektetni a tudás megszerzésébe a jövő érdekében. Egy vállalkozó ma a legnagyobb kárt akkor okozza az üzletének, ha a szakmájával foglalkozik. Ne Ön legyen a legjobb asztalos, a legjobb szerelő, a legjobb fodrász! Ha Ön vállalkozást vezet, akkor dolgozzon a vállalkozás, az üzlet fejlesztésén.
Ha a cége élén állva is Ön akar a legjobb lenni a szakmájában, akkor a cég építésével Ön valójában csak egy munkahelyet hozott létre saját magának. Megvette a munkahelyét. De nem fizet vajon túl nagy árat érte? Ki tud vajon szállni? El tudja adni? Ha szakemberként Ön a cég lelke, akkor mennyit fog érni ez a cég, ha Ön nem tud benne munkáét végezni? Bármikor közbejöhet egy baleset, egy hirtelen változás, ami arra kényszeríti, hogy felhagyjon szakmájával. Ha Ön addig a céget építette, ezen a ponton nyugodtan fújhat visszavonulót. Akár megtartja a vállalkozást, s élvezi a tulajdonnal járó előnyöket, akár eladja, a befektetett munka mindenképpen megtérül. Ellenben ha Ön a saját cége kétkezi munkása is, akkor Ön nélkül a vállalkozás semmit sem ér.
Ha egy kisvállalkozó hajlandó tanulni, új ismeretek szerezni üzletről, vállalkozásról, marketingről, sikeres lehet a pénztelenség és az egyéb külső körülmények ellenére is. Milyen érdekes, hogy a jól felépített, jól megalapozott vállalkozásokra kevésbé hatnak a nehéz idők!
Ha Ön megtanul tervezni, a cégét irányítani, ha ért a marketinghez, akkor biztosan nem hirdeti együtt a turkálót és a tévéjavítót, és biztosan nem a körülményeket hibáztatja, ha ez a tuti kis kapcsolt üzlet nem működik.
