Szép szokássá alakult az elmúlt évtizedekben, hogy a nyarat egy igazán nagy ünneppel zárjuk le augusztus 20-án. Tulajdonképpen mindegy, hogy az ünnepi beszédek az új kenyérről, az alkotmányról, vagy Szent István királyról szólnak. Az emberek többségének az esti tűzijáték a nyár záróakkordja: még egy utolsó szép pillanat, a rakéták fényében még egy utolsó elrévedezés a nyár legszebb pillanatairól, talán a tenger hűvös simogatásáról…
Néhány éve a mások meggyőzésére szánt szövegeknek még valóban az volt a feladatuk, amire szánták őket: győzzék meg a laikus érdeklődőt, a megcélzott lehetséges vásárlót a termék előnyeiről.
Ma olyan kommunikációs zajban élünk, hogy erre esély sincs. A jól felépített üzenetek nem jutnak el a célcsoporthoz, mert nem tudnak áttörni a kommunikációs szűrőkön. Ma a legtöbb energia az első pont áttörésére megy el, annak elérésre, hogy az ügyfél egyáltalán találkozhasson az ajánlattal. A reklám nem elég. Ezzel számolnia kell annak, aki hirdet. Ez pénzt és ötleteket igényel, mindkettőből sokat, egyre többet. S ez még nem minden…
